Az elmúlt hónapokban még a politikára kevésbé érzékeny polgár fejében is felmerülhetett, hogy a magyar külpolitika némileg kapkodó és átgondolatlan lépései rossz irányba viszik az amúgy is ingatag helyzetet.

Felemás viszonyban vagyunk a kelettel, romlik az EU megítélésünk és kezdjük magunkra rántani Amerikát. És szavainkkal, tetteinkkel és lépéseinkkel viszont egyre jobban magunkra maradunk.

Mi lehet ennek az oka?

Elsődlegesen a kommunikáció tehet erről. De mit is evezünk a nemzetközi diplomácia és a jó kommunikáció nyelvének.

Nos, a külügyi kommunikáció egy nagyon árnyalt és patikamérlegen kiszámolt nyelvezet, melyet érteni és értelmezni kell. 

Nézzünk egy példát erre a múltból:
Az úgynevezett médiatörvény körüli probléma kirobbanásának legelején Angela Merkel kancelláriájának szóvivője egy nem teljesen témába vágó nyilatkozatában beleszőtt valami olyasmit, hogy „a kancellária figyelemmel kíséri a magyar médiatörvény alakulását”. Erre a magyar reakció természetesen kábé a „ki vagy te és miért szólsz bele a belügyekbe” volt.
Pedig ez nem volt bírálat, nem volt „beszólás”. Ez pontosan egy jelzésértékű diplomáciai nyilatkozat volt. Még nem mondtak véleményt, még nem Merkel szólt, csak nagyon diszkréten jelezték, hogy valami nem oké szerintük. Figyelemmel kísérik.

A magyar félnek akár még igaza is lehetett volna, hiszen belpolitikáról volt szó. De az EU egyik legerősebb tagállama joggal néz utána, hogy ne szülessen olyan törvény, amely szembemegy az EU előírásoknak. Ezt a nyilatkozatot nem jól kezelték le, nem olvasták ki belőle a mögöttes tartalmat. Pökhendi módon reagáltak, aztán a médiatörvényből csak kimaradtak azok a pontok, melyekre később az EU már konkrétabban jelzett.

Tehát vegyük észre, a diplomácia nyelve egy bonyolult és minden egyes mondatában tűpontosan kitalált kommunikáció. És csak akkor működik, ha a kormányfőnek van korrekt külpolitikai elképzelése és azt megfelelő külügyi szakemberek segítik.

Nem jók a szakembereink?

A kormányzás bizonyos területein kimondottan jót tesz a frissítés. Például az energetikában, a szociális ügyeknél vagy némely szakmai területen jó ötlet friss szakemberekkel és új látásmóddal feltölteni a csapatot. Kellenek az új ötletek és az új megközelítés. Még az sem baj, ha pártkötődés miatt kerül valaki pozícióba, szakmai tapasztalat nélkül. Mert ha jó menedzseli az adott területet és szakértőkkel veszi magát körül, a dolog működhet.
(Jó példa erre Vitézy Dávid kinevezése, akinek leköszönése után azért simán mondhatjuk, hogy ténykedése nem is volt annyira rossz.)

Azonban a külpolitika az a terület, ahol a jó öreg és mérhetetlen tapasztalattal rendelkező szakemberek megléte elengedhetetlen. Nem véletlen, hogy külföldön a külügyi tárcák 20-30 éves tapasztalattal rendelkező szakembereket alkalmaznak. Melléjük pedig gyakorlatilag „kitenyésztenek” neves egyetemekről elszipkázott fiatalokat.
Ez a szakember gárda gyakran anyanyelvi szinten olvassa a hozzá tartozó országok híreit, az elemző csapatok sebészi pontossággal szállítják az információkat, a tárcák vezetői pedig értik és beszélik a diplomácia nyelvét. Így együtt a külügy jól tud működni, és ha az adott kormányfőnek/államfőnek van egy hosszú távú elképzelése a külpolitikáról, az ország megtalálja a helyét a világban. Ez pedig mind gazdasági, mind pedig politikai értelemben előny.

Mi van most?

A jelenlegi kormányzat „pávatánca” egy ideig jól működött. Vagyis kifelé mást és másképp mondott, mint a belföldre, a választóknak. Az akkor Martonyi János miniszter vezette külügyi csapat szépen tudta ellensúlyozni a belpolitikai kommunikációt.
Jelenleg azonban kezd áttolódni a belföldre szánt retorika a nemzetközi színtérre is.
Ugyanazt a szöveget és stílust azonban a külföldi kormányokban ülő szakemberek már nem „eszik meg” olyan könnyen, mint a politikában járatlan és a tényeket nem ismerő belföldi választó.

A Kormány a múltban sok alkalommal próbálta meg, árnyaltan fogalmazva is átverni például az EU döntéshozóit.
Nem egy alkalommal történt meg, hogy nem valós gazdasági adatokat adtunk be vagy azok oly módon voltak kozmetikázva, hogy szebb képet mutassanak.

Mellékszál:
Nem véletlen a Kormány folyamatos IMF hitel ellenes álláspontja. Ugyanis a gazdasági szempontból igen előnyös IMF hitel felvétele nem csak a választóknak ígértekkel ment volna szembe. Az IMF hitel egyik feltétele, hogy az IMF csontprofi szakemberei a teljes hitelidő alatt időszakonként, teljes mélységében át kell vizsgálják a magyar gazdaságot. Méghozzá saját adatgyűjtéssel.

De visszatérve az adatokra. Szintén nem egy alkalommal történt meg, hogy az EU számára bemutatott törvények/törvénytervezetek angol fordításába „véletlenül” hiba csúszott. Ilyenkor az esetleges necces pontok máshogy vagy egyáltalán nem kerültek bele a fordításba.

Ezek persze hamar kiderülnek és ilyenkor a külügyi tárcára hárul a dolgok elsimítása. A csapat pedig végezte a dolgát, de nem véletlen szerintem, hogy Martonyi János a második ciklusra már nem vállalta a feladatot. Ő inkább volt külügyi szakember, mint pártkatona és szerintem előrébb tartotta a szakmaiságot, mint bármi mást.

És nagyjából el is érkeztünk a problémák forrásához.

2014 júniusában Navracsics Tibor vette át a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, és bár mindössze nagyjából három és fél hónapig vezette, hatalmas személyzeti átalakítást végzett. A régi szakemberek, tanácsadók és a külföldön szolgáló tapasztalt emberek elkerültek a pozíciójukból. Helyükre pedig Navracsics Tibor saját emberei kerültek.

Majd négy hónap múlva újabb csere, hiszen Szíjártó Péter 2014 szeptemberében lett miniszter. Ő pedig hozta a saját embereit és kezdte pozícióba helyezni őket. És ezek az emberek nagyrészt nem a külpolitikában jártas, diplomás és nyelveket beszélő emberek, hanem például a futsal csapatának tagjai.

Nem csak a régi szakemberek lecserélése folytatódott tehát tovább, hanem Navracsics Tibor nemrég odakerült emberei is fura helyzetbe kerültek. Sok elemző, belső forrásokra hivatkozva, azt jelzi, hogy a Fideszen belüli Navracsisc vs. Szíjártó ellentét egyértelműen lekövethető a külügyi tárca belső munkájában.
A belső források arról számoltak be, hogy nincs normális belső kommunikáció a különböző csoportok között, osztályvezetők nem állnak szóba egymással stb. Szakember gárda szinte már egyáltalán nincs, az újak pedig lesöprik a tapasztalt szakemberek jól bevált módszereit.

Itt tartunk most, egy mélyülő EU belső feszültség idején, egy gyakorlatilag elkerülhetetlen orosz válság idején, egy magunkra rántott USA –val, aki ráadásul ideküldött egy olyan vérprofi politikust ügyvivőnek, aki szinte bármelyik magyar politikust megeszi reggelire.

kép forrása: hunonchess.com